Metabolikus memória 

a testi sejtek emlékezete   

Első megközelítésben úgy gondolunk a memóriára, mint egyfajta képességre, ami vagy jó, vagy rossz, de idővel mindenképpen romlik. Azt tanultuk, hogy az emlékezés szerve az agy: itt zajlik a gondolkodáson alapuló illetve az érzelmi tartalmak kódolása, tárolása, innen hívjuk elő a szükséges információkat, és ide pakoljuk vissza az elfojtásra váró tartalmakat.                                                           Az ún. fantomfájdalom jelensége azonban rávilágít arra, hogy léteznie kell egy szervspecifikus emlékezetnek is.  Az ezzel kapcsolatos  vizsgálatok  eredményei tanúskodnak arról, hogy a testi sejtek is emlékeznek – nemcsak az agy.     

Cukorbetegek körében végzett kutatások kimutatták, hogy a hatékony vércukor-csökkentő terápiáknak köszönhetően elért tartósan jó anyagcsere-állapotnak évtizedek múltán is előnyös hatásai vannak. A széleskörű vizsgálatba bevont betegek egy csoportja intenzív vércukorcsökkentő kezelésben részesült, szemben a kontrollcsoporttal, akiknél az alkalmazott terápia kevésé volt hatékony. A vizsgálat befejezése után a betegeknél évekre kiterjesztett vércukor- és szív-érrendszeri állapotot felmérő kontrollvizsgálatokat végeztek. Az erek érintettségének vizsgálata azért fontos, mert  a cukorbetegségben szenvedők legnagyobb hányada szív-érrendszeri szövődményben hal meg. Mivel a betegség nem okoz fájdalmat, sokszor csak „véletlenszerűen”ismerik fel, sok esetben az érrendszeri szövődmények (vese-érintettség, szemészeti problémák, szívinfarktus) hívják fel figyelmünket a betegségre – különösen igaz ez a kettes típusú diabéteszre. 

A Geist und Gehirn hasábjain ismertetett kutatásban részt vevő szakemberek meglepő következtetésre jutottak. Megfigyelték, hogy azok a betegek, akik a vizsgálati periódusban intenzív kezelést kaptak – azaz tartósan a kívánt céltartományon belül volt a vércukruk –, védettebbek voltak a késői szív-érrendszeri szövődményekkel szemben a kontrollcsoport tagjaihoz képest, vagyis a kezelés előnyös hatása évek múltán is fennmaradt. A jelenséget metabolikus memória néven említik, utalva arra, hogy a cukorbetegek szervezete évek múlva is emlékszik a korábbi években biztosított jó anyagcsere-helyzet előnyeire!

Több kutatás is igazolta, hogy a hasnyálmirigy inzulintermelő ß-sejtei – akárcsak az idegsejtek –képesek információkat begyűjteni, elraktározni és előhívni. Sőt, úgynevezett memória-molekulákat is sikerült azonosítani. A neuronok, és a ß-sejtek közötti hasonlóság azonban nem a véletlen műve. Ahogy a felnőttkori pszichés zavarok okait a fejlődéslélektan törvényeire alapozva vizsgáljuk, úgy a testi betegségek eredetére is az evolúciókutatástól várunk válaszokat. Mindig abból kell kiindulnunk, hogy az emberi test fiziológiai működésmódjai (akárcsak lelki mechanizmusai) a túlélés szolgálatában állnak. Az emberiség történelmének folyamán a tápanyagkínálat drámai eltéréseket mutatott, ez pedig olyan megoldásokat követelt az élő szervezettől, amelyek biztosítani tudták az életben maradást. A testi és pszichés emlékezeten alapuló evolúciós adaptációs mechanizmusokat ma is őrzi az emberiség.

 A tudományosan igazolt összefüggések abba az irányba mutatnak, hogy a későbbi évtizedekben is kimutatható kedvező hatásokat nemcsak antidiabetikus, vérnyomás- és lipidcsökkentő kezeléssel, hanem hatékony életmód-terápiával is elérhetjük. Vagyis ha tudatos életmód-változtatással (mozgás, diéta) sikerül elérnünk egy javuló anyagcsere-állapotot s ezt valameddig meg tudjuk őrizni, akár éveket nyerhetünk az életünkből. 

 

Call Now ButtonIdőpont kérése